Zságot András húsz verse

Zságot András

Újra írok

Újra írok.

Pedig azt hittem, már soha-soha.

Csak egy vers.

De ha nem tördelném, próza volna.

Én mindig is verses prózákat írtam, bár ezt senki se mondta.

Újra írok.

Miért írok?

Ez már nem jelenik meg sehol.

Már barátságot kötöttem a halállal.

Már nem félek tőle.

Újra írok.

Bár ez az élet egyáltalán nem volt győzedelmes.

Nem tudom, mi lesz a halálom után.

De azt elhiszed, hogy végső percem után

Majd kinyomtatják az összes művemet,

S olvassák az emberek?

Pedig elhihetetlen, hogy száz év múlva

Nem emlékszik rám senki.

Mi lesz velem?

Nem minden irodalmár él sokáig.

Mitől függ, hogy valaki nagy költő lesz-e?

Te nem hiszed, mennyien írnak most is.

Én a magánynak írok.

Újra írok,

De senki nem fogad be,

Talán varázsütésre majd ünnepelnek az emberek,

2080-ban?

Most rámászhatom a keresztre,

Felszögeltethetem magamat rá,

Akkor se fogják azt mondani,

Igen.

Nem, nem,

Minden csak nem,

Csak egy az igen,

Hogy újra írok.

Már bánom, hogy vers lett.

Már bánom, hogy nem szerettelek úgy,

Mint a mesében a királyfi a királyleányt.

Te nem hiszed, mekkora magányban élek.

Ötméteres elöl,

Tíz hátul,

Három balul,

Tizennyolc jobbrul.

Újra írok,

De ha nem szeretsz,

Én se szeretlek,

S ha én se szeretlek,

Te nem gondolod meg magad,

S nem fogsz engem nagyon

Szeretni.

A HuPont.hu honlap ingyen regisztrálható, és sosem kell érte fizetni: Honlap Ingyen.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat